Valéria

Tisztánlátóként és kártyajósként megmutatom a neked szánt utat.

Már gyermekkoromban is vonzott az ezotéria, de igazán 17–18 éves koromban kezdődött minden: akkor jelentek meg azok a különös álmaim, amiért teljesen megfoghatatlannak tűntek. Nem tudtam, hová tegyem őket, hogyan értelmezzem, de idővel sorra beigazolódott, hogy érdemes hinnem bennük, és figyelnem az üzeneteikre.

Később – jóval később – érkezett az életembe a kártyát. A kezdet azonban egyáltalán nem volt könnyű. Újra felmerült bennem a kérdés: „Csináljam, vagy ne csináljam?” Sokáig vívódtam. Először az eszem próbált visszatartani, mégis a kezem és valami belső késztetés újra meg újra cselekvésre indított. Mélyen belül éreztem, mi a dolgom. Néha úgy tűnt, mintha a kártyák maguktól találtak volna rám, mintha csak azt súgták volna: „Te csak csináld.”

Ma már nincs bennem kétség. Elfogadtam ezt az utat, és járom is. Tudom, hogy ez az én hivatásom, az én küldetésem az életben. Hiszem, hogy segíts ott kell, ahol és ahogyan csak tudunk.

Én támogatlak, hogy tisztábban lásd az utad – de a döntés mindig a tied: szabadon elhatározhatod, akarod-e tudni, készen állsz-e rá.

Ezért vallom: segíts ott, ahol és ahogy tudsz!

 Kapcsolódó írások:

Valéria - Igaz történetek

Valéria - Szabad akarattal mindenki rendelkezik